2013. június 26., szerda

V I D E O!!!

Készülgetnek szép lassan a videók, illetve a túravezető beszámolója (helyesírást ne nézzétek, van némi hiányosság Zolinál) :)

Túravezető beszámolója

Videók:

1
2
3
4



2013. június 12., szerda

18.nap, Horezu (RO), - Bázis (HUN), 650km

Rögtön reggeli után megtámadtuk a híres 67/C (közismertebb nevén Transalpina) út kanyarjait. Egészen 2145 méterig emelkedtünk ahonnan pazar kilátás nyílt a környező hegyekre. Maga a szakasz 105 km hosszú, vegyesen van offroad, új és régi aszfalt. Aki lábtartót szeretne karcolgatni az ne ide jöjjön. Az út tele van hordalékokkal, kövekkel és egyéb meglepetésekkel. Szalagkorlát csak jelképesen van itt-ott, stabilitása erősen megkérdőjelezhető. Még a hegytetőn, hófoltok társaságában a csapat egy része elbúcsúzott egymástól, innen mindenki a legrövidebb utat választva megcélozta otthonát. Én Mohabá tanácsára a Nagylaki határátkelőhelyet választottam. Jogosítvány híján a sebességkorlátozásokkal alig vagy inkább nem is foglalkoztam, csak egy cél lebegett előttem, hazajutni a lehető leggyorsabban. Eddig a túráim utolsó napján mindig tovább akartam menni, még egy kicsivel többet, még kanyarodjunk le erre arra, de most elég volt, haza akartam menni. Bő 6 km-s kamion sor fogadott a Nagylaki határátkelőhelyen, csak is az én tiszteletemre, ez kedves tőlük :)   A határőr nagyon rácsodálkozott, hogy 18. napja vagyok úton, elmondása szerint ő már a két napos horgászástól kimerül. Gyors tankolás a határon, M43-M5-M0 és már otthon is voltam.

Kalandokat akartam?! Megkaptam! Élményeket akartam?! Megkaptam. Túlélő túrát akartam?! Nem akartam de megkaptam. Sokat köszönhetek a helyieknek, akik gondolkodás nélkül segítségemre siettek. Élő példa arra hogy idegen helyen, minimális nyelvtudással, a semmi közepén is meg lehet oldani bármit. Olyan nem volt hogy sehogy. Valahogy mindig volt, ha kellett Lada belsőt tettek a hátsó kerékre és úgy gurultam tovább. Nincs lehetetlen! Egy szó mint száz, magasra tettem a lécet, nehéz lesz űberelni, de rajta vagyok :)

És hogy hogyan tovább?? Megyünk még keletebbre! (hátrahagyott tartozások miatt Romániát és Törököket egyenlőre jegelem).
Köszönöm a figyelmet, kitartást az új olvasóknak és a régi előfizetőknek egyaránt! Egy év múlva ugyanitt, még érdekesebb és szórakoztatóbb kalandokkal!

Daszvidanyja!


Ui.: ugyanitt eladó egy megkímélt, garázsban tartott, rendszeresen karbantartott, csak belföldön használt Yamaha motorkerékpár! Csere érdekel! :D :D








2013. június 10., hétfő

17. nap, Burgas, Napos-part (BG) - Horezu (RO), 550km +

Nem tudok tovább menni, ki kell cserélni a láncot... 9 órától várak (magyar idő szerint 8). Levágták a régi láncot,  de nem jó az újnak a mérete... Hosszú lesz ez a nap..

Rendes a szerviz főnöke, megkínált cigivel, kávéval, persze azt ő nem tudhatta hogy egyikkel sem élek.. Mindegy, a szándék a fontos :)   Felesége hozott ebédet is :P
Egyenlőre ott áll a dolog, hogy egy Honda CBR-ről levették a láncot és a kettőt vegyítve összekókányolják. Új lánc csak holnap lenne Szófiából....
UPDATE: utólag újraszámoltam a "szervizelés" költségeit és rá kellett jönnöm, mégse volt annyira rendes a főnök...





13:30, gyerünk a többiek után, egy laza 570km van még hátra, nem lesz gond. Ruse-nál mentem át a Dunán és léptem be Romániába. Rögtön Giurgiu után belerepültem egy traffipaxba, aminek áldozatul esett a jogosítványom. Pénzt nem fogadtak el a rend éber őrei de cserébe 30 percet vettek el abból az időmből ami nem is volt. Bukaresttől újra autópálya következett, gyorsan meg is tisztítottam a belső sávot. A nagy sietségben utolértem egy szupercellát, ami szélviharral, jégesővel és villámokkal üdvözölt. Közben szép lassan beesteledett, millió kamion volt ezen a tranzit úton, fantasztikus volt szakadó esőben szerpentinezni ezekkel a monstrumokkal. 10 körül értem a szálláshoz, hatalmas tapsviharral és ujjongással fogadtak, kifejezetten jól esett eme gyönyörű nap után :)
Holnap még felavatom a Transalpina vadi új kanyarjait, utána irány sweet home!

UPDATE: időközben előkerült a jogsi, így most gyanúsított pozícióba léptettek elő, de hát kockázat nélkül nincs biztos veszteség ahogy mondani szokták (vagy nem szokták?) :))

16. nap, Isztambul (TR) - Burgas, Napos-part (BG), 370km +

Láncom a szakadás határán van. 5000km-es lánccal indultam neki a túrának, elméletben röhögve ki kellett volna bírnia ezt az utat de az élet néha tartogat meglepetéseket (na jó nem néha, MINDIG!). Ezért ma egyedül mentem Bulgáriába a Napos partra. Szépen lájtosan, nyomatékmentesen, ami külön kihívás volt egy 150 lóerős géptől. Eljött az idő, hogy kitanuljam a piócázás rejtelmeit! Ennek rendje és módja szerint rácuppantam egy távolsága busz seggére, bukósisak felnyit, zene bekapcsol, tökéletese volt minden amíg a busz le nem tért az autópályáról, hát én persze mentem utána ahogy az a nagykönyvben meg van írva. 10perc kavirnyálás után sikerült vissza térnem az eredeti útvonalra, majd megint kipécéztem egy szép nagy buszt fenekét ahonnan a változatosság kedvéért a rendőrök szedtek ki. Magyaráztak kézzel lábbal, voltam minden csak barát nem, pedig 150 év az 150 év... Miután megértettem a követési távolság fontosságát, továbbengedtek.
A csapat nagyobb része elment megnézni Rodostón a Rákóczi házat, én már voltam 2 éve. Az autópálya kártyát ismét "elfelejtettem" venni, lehajtáskor sípolt is a kapu rendesen mint az újévi malac. A határon könnyedén, 10 perc alatt léptem át, nem volt fennakadás. A gyorshajtást "véletlenül" elfelejtettem befizetni (szigorúan a rendőr tanácsát követve), de nem gond úgy is van már egy nyitott számlám. Szép lassan értékes emberré válok Törökországban "is".:D
Welcome to Bulgaria!
Meglepetésemre egy zsír új út fogadott, sajnos a lánc miatt nem tudtam teljesen kihasználni de így is elégedett voltam. Délután fél2-kor már a Napos parton söröztem, volt egy kis gond a szállással de végül kiadták a szobákat. Véletlenül rossz kapun mentem be, de ha már ott voltam, mentem egy kört "feltűnésmentesen" a medencék körül :)  Rég láttam ilyen megdöbbent arcokat.
Irány a tengerpart, haverok, buli, nők! Este átmentünk a történelmileg fontos Nessebar-ba majd belevetettük magunkat ez éjszakába.






15. nap, Isztambul, pihenőnap

Hajnalban négyen haza indultak egy seggel Isztambul - Magyarország, riszpekt a srácoknak. Pisti a Bulgár - Török határon vette észre hogy itt felejtette az útlevelét, így a 250km-es távot 750km alatt sikerült teljesítenie, ezúton is gratulálok neki.

Nem tudom hova tenni Isztambult... Turista szemmel egy paradicsom, idegen kultúra, rengeteg látnivaló, óriási múlt, paloták, bazárok, nyüzsgés, pörgés. De nekem valahogy nem tetszik a törökök pofája. Simlisek, átverősek, erőszakosak és valahogy nem árad belőlük a bizalom. Egy zacskó tejet se tudnék rábízni egyikre se. 10 méterenként rád akarnak sózni valami vackot, amin minimum 1000%-os haszon van, legyen az egy letüsszögött, köhögött, összefogdosott perec vagy egy magyar nyelvű Isztambult ismertető könyv. Nem lehet átvenni a hely szellemét mert minden 2. percben el akarnak adni neked valamit. A forgalmról meg ne is beszéljünk, az maga a pokol. Európa legdrágább benzinjét égetik el, mégis lépni nem lehet az autóktól. A dudát úgy nyomják mintha kötelező lenne, látja hogy nem tud haladni de mégis nyomja. Legszívesebben belenyomtam az arcát a dudába, mint Bendegúz fejét a tányér kajába :D

2 éve már jártam Isztambulban, akkor megnéztem a kötelező látnivalókat így most a turistáktól mentes területeket céloztuk meg, lazán, papucsban. Eszem ágában sem volt motorra ülni, főleg hogy a láncom már nagyon a végit járja. Gyönyörű napsütéses idő volt egész nap, kb. 25-27 fok lehetett. Összességében a túrán eddig nekem szerencsém volt az időjárással. Egyedül a fűszerpiac volt tömve turistákkal de megérte bemenni. Azok az illatok, színek, fények... hmmmm :) Kb. 5-6 órát sétálgattunk, szemtanúja voltunk hogy hogyan távolítanak el a törökök egy tilosban parkoló autót röpke 5 perc alatt.

Alkoholizálás ma kivételesen nem volt...





















2013. június 8., szombat

14. nap. Samsun (TR) - Isztambul (TR), 730km +

Ma egy hosszú, monoton szakasz várt ránk de legalább Isztambulban két napot leszünk.
300km-ként álltunk meg pihenni, tankolni. Majd minden kúton volt egy Attila nevű kutas és persze mindegyik tudja merre van Magyarisztán :) Sajnos a láncom vészesen megnyúlt, bármelyik pillanatban elszakadhat ezért a sebességemet 100km/h-ban maximalizáltam. Így persze még tovább tartott a menetidő de legalább rekord fogyasztást értem el, ami 4,3L/100km lett. 570ft-os benzin ár mellett ez most pont jól jött. Egész úton az elalvás ellen küzdöttem. Már mindent bevetettem, ráharaptam a a számra majd a nyelvemre, ez utóbbi amennyire fájdalmas olyan sikeres is volt. Végül az egyik kúton megittam  egy energiaital/kóla/kávé kombót. A szemem 240 kép per másodperc sebességre kapcsolt, szinte meg tudtam számolni hogy a szaggatott vonal hány pixeles. Ez a dózis estig kitartott amire szükség is volt a péntek esti Isztambuli csúcsforgalomban. Majd 3 óra alatt tettünk meg 60km-t kb. 30 fok-ban. 2 éve már jártam itt, ismerős volt a környék mintha tegnap lett volna. Birtokba is vettem a jól megérdemelt 9nm-es szobánkat, remélem Bulgáriában nem 6nm-es lesz :D  Szállásunk közvetlen a kék mecset alatt helyezkedik el, nagyon cool a hely csak ne lenne egy doboz sör 600ft...
Este elkészítettük az első és utolsó csoportképet amiről most végre nem én hiányoztam!




13. nap, Batumi (GEO) - Samsun (TR), 550km +

Mai nap szomorúan hagytam el Grúziát, jól éreztem magam ebben az országban, még egy hetet itt is el tudtam volna tölteni. A határátlépés Törökországba zökkenőmentesen zajlott, mert már két éve jártam náluk így tudtam mit hogyan merre. Végig a Fekete-tenger partján haladtunk egészen Samsunig az aznapi szállásig. A tenger látványa mindig pozitívan hat rám, így teljes lelki nyugalomban tudtam motorozni egész nap. Illetve tudtam volna ha nem traffipaxoznak le 90 helyett 122-vel. Fűztük a rendőr agyát de nem engedett, megbüntette az egész csoportot. Annyit elárult, hogy ha majd elhagyjuk az országot, tépjük össze a csekket és dobjuk ki :)  Samsun-ig nem történt semmi, szerencsére még az eső előtt megtaláltuk a szállást ahol birtokba vehettük 12nm-es pazar kilátású celláinkat. Zoli, Pisti, Tibi és jómagam lementünk megvacsorázni a szállás mellett található hangulatos török étteremben. Szokás szerint megint sörrel a kezemben léptem be az étterembe, amit gyorsan bebugyoláltak újságpapírba nehogy a főnök meglássa. A kiválasztott ételeket egyszerre hozták ki majd két pincér folyamatosan kőrözött az asztal körül mint a dögkeselyűk. Kicsit olyan érzésem volt mintha azt akarnák mondani hogy "azt a kicsit kéred még?" :D
Vacsi után kimentünk sétálni a történelmi hajókikötőbe ahol lőttem pár értékelhetetlen képet majd alvás.